2023-ban nyertem el a Magyar Művészeti Akadémia 3 éves ösztöndíját az Iskola a határon című pályázati programmal. A pályázat témája egy közeli általános iskola kertjének revitalizációja volt közösségi tervezéssel.

Az elmúlt közel egy évtized alatt volt szerencsém számos intézmény (bölcsőde, óvoda és iskola) tervezésében részt venni tájépítész vezető tervezőként. A különböző tervezési programok, meglévő adottságok és a koncepciók változatossága miatt rengeteg szakmai tapasztalatra tettem szert. A legtöbb munkafolyamatból azonban kimaradtak maguk a felhasználók, sokszor nem volt lehetőség egyeztetni az igényeket. Mivel ezek új létesítmények voltak, legtöbb esetben még maguk a majdani felhasználók sem tudták, mi lesz a használat optimális módja. Terveink egy fizikai keretet biztosítottak a későbbi használathoz.

Sok száz iskola azonban a régi, több évtizedes intézményi infrastruktúra keretein belül működik. Az ösztöndíjprogram keretében egy - általam már tizenhárom éve ismert és látogatott - intézmény udvarának revitalizációját tervezem megvalósítani kis, átgondolt beavatkozásokkal az iskola használói (gyerekek és pedagógusok, fenntartók) bevonásával, az ő belső motivációjukra támaszkodva.

A közösségi tervezés egy mára széleskörben alkalmazott tervezési forma, amely azt a célt szolgálja, hogy bevonjuk az előkészítésbe azokat is, akik a közvetlen felhasználói lesznek egy-egy tervezési területnek. Így az eredménynek nagyobb lesz a támogatottsága, az elfogadása és a felhasználói elégedettsége is. Ezt már sok tájépítészeti projektnél is alkalmazták és alkalmazzák napjainkban is, amikor a tervezés folyamata olyan szerencsés, hogy van rá elegendő idő és az anyagi keret is rendelkezésre áll.

A három alkalom 24 diák és 8-10 pedagógus, iskolai dolgozó bevonásával történt. A diákok harmadik osztálytól felfelé két-két fővel képviselték az osztályukat. A szervezők részéről a mediátorokat alkalmanként még 5-6 fő munkatárs, önkéntes egyetemista segítette, akik sok esetben vagy szakmailag kapcsolódtak a témához (tájépítészként) vagy az iskola egykori diákjai voltak. Az események helyszíne a főépület fölső aulája volt, 2x45 percben, csöngetési rendbe illesztve zajlottak a tervezések.

Minden foglalkozás a gyerekek életkorához és a témához volt alakítva. A köszöntések, a közös szabályok ismertetése után minden alkalommal elmondtuk, hogy mik az esemény előzményei, mivel foglalkozunk aznap és mi várható ezután. A játékos nyitóköröket kisebb-nagyobb létszámú csoportmunkák követték. A szünetben egy kis pogácsával, szörppel tartottuk jól a résztvevőket. A második órát is játékkal kezdtük, majd folytatódtak a csoportmunkák. A visszajelzések után játékos zárókörrel fejeztük be az eseményeket.

Az első foglalkozáson a meglévő állapotra fókuszáltunk: milyennek látják most az udvart a jelenlévők, mi az, amit szeretnek benne, min változtatnának, hogyan lehetne még jobb. A második alkalom során elővettük a már tavalyi évben összegyűlt rengeteg ötletet és javaslatot, kiegészítettük és az udvart nyolc részre osztva szavazással priorizáltuk azokat. Az utolsó eseményen a 10 legtöbb szavazatot kapott ötlet közül kiválasztottuk azt, amelynek a megvalósítása a legnagyobb hatással lenne a közösség életére, és arra fókuszáltunk. Ez az ötlet a kültéri tanterem volt, ennek kapcsán a csoportok a maketteken bemutatott különböző tanulási tér-helyzetekről beszélgettek, melyiknek mi az előnye-hátránya, az egyes kialakításokat mire és mikor lehetne tanításon kívül használni, és hol lenne jó helyen az udvaron.

A foglalkozások nagyon jó hangulatban zajlottak, a diákok és tanárok egyaránt nagyon nyitottan és konstruktívan álltak a feladatokhoz. Az utolsó esemény zárókörében arról kérdeztük a résztvevőket, mi tetszett nekik a legjobban ebben a közösségi tervezésben. Sokan említették, hogy szinte minden, a tervezési része, a sok jó ötlet, a hangulat, a pogácsa. Az egyik tanár azt említette, hogy végre megvalósulni látszik egy 25 éves álom, ha tényleg sikerül a következő évben közösen megvalósítani a kültéri tantermet. A legmeghatóbb választ egy kislánytól hallottuk – neki az tetszett a legjobban, hogy nem volt rossz válasz.